| Szerző |
Jessica Robertson
Vámpír
Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 16:48
Hozzászólások: 569
Tartózkodási hely: Mystic Falls
Hétf. Márc. 14, 2011 13:54 |
|
| Üzenet |
|
|
| Damon Salvatore írta: |
A gazdánk adott ide le minket mert már nem kellünk neki vagy az utcáról fogtak be minket hurokkal. Mindegyikünknek megvan a maga szomorú története. Esténként, amikor a kétlábúak elmennek és nyugalom száll a telepre, az újonnan jöttek mesélnek Bennük még frissen él a kinti világ emléke , a fű érintése a talpukon. Akik kóboroltak mesélnek a kóbor életről az állandó bujkálásról, menekülésről, és hogy időnként egy-egy kétlábú lök nekik egy kis kenyérhéjat. Sokan mesélnek arról, ahogy a gazdájuk bántotta, láncra verve tartotta őket, ők mégis szerették és ragaszkodtak hozzá. Mindent elfogadtak, a legkevesebbel is beérték, mégis kidobták őket. Vannak közöttünk olyanok is, akik megijedtek egy durranástól és világgá mentek vagy éppen csak valami ellenállhatatlan illat után, vérüktől űzve elszaladtak és nem találtak vissza. Ők bírják a legrosszabbul, hiszen szerető gazdájuk valahol vár rájuk, ők reménykednek és a szerencsésebbek vissza is találnak otthonukba.
Egy kis ketrec az otthonunk, némelyikünk, a nagyobbak, megfordulni se bírnak, olyan kicsi a hely. Kapunk ugyan enni és inni, de soha nem eleget, mindig éhesek és szomjasak vagyunk. Sokan közülünk betegek, de gyógyszer nincs. Hallgatjuk egymás zihálását, a taknyos szörtyögéseket, a fájdalom kis neszeit. Félünk. Nem tudjuk mi vár ránk. Vannak, akik feladták a reményt, megtört szemükben nem csillan már meg a fény. De vannak, akik még bíznak, akik csóválnak ha egy ember hozzájuk szól, nevetni is próbálnak.
Látogatáskor ugatunk, kiabálunk, rám figyelj kedves kétlábú, engem vigyél ki, nem látod, milyen nyomorúságosan tengetem a napjaimat? Jó kutya leszek, védeni foglak és őrizni és szeretni és sok puszit adok! Ne hagyd, hogy altatás legyen a sorsom, még annyi szép év áll előttem! Arról álmodom, hogy este, a fejemet az öledbe hajtom és úgy alszom el.. .
NE FELEDKEZZ EL A SAJÁT ÁLLATAIDRÓL, DE VESS EGY TEKINTETET A KÓBOR ÁLLATOKRA IS, MERT NEKIK IS VANNAK ÁLMAIK.  |
*Jess alkotójáa próbálja visszatartani a könnyeit, de nem nagyon megy neki* Szegény kutyák! 
_________________
Jessie |
|
ne tudd meg, milyen volt ez a pár nap...
Terveim szerint ott leszek a temetésen, de ugyebár most gyakorlatilag nem tudok, úgyhogy majd holnap visszaolvasom, és írok róla egy összegzőt. Ha ez Neked így megfelel:) 
